A NIST-görbék mögötti rejtélyes kezdőértékek sosem voltak hash-ek, és a Claude fél óra alatt rájött erre

TL;DR. A NIST P-192, P-224, P-256, P-384 és P-521 görbékkel közzétett kezdőértékek (seedek) sosem voltak hash-kimenetek. A C könyvtár Unix-időbélyeggel inicializált lrand48 generátorából származtak...

Legfontosabb tanulságok

Egy származtatottnak tűnő együttható és egy kezdőérték, amelyről senki sem tudott számot adni. Az ECDSA-t 2000-ben fogadta el a NIST a FIPS 186-2 digitális aláírási szabvány részeként.
Harminc perc, semmi támpont, és egy eredmény, ami nem hash volt. 2026 októberében az Anthropic egyik kíváncsi munkatársa megkérdezett egy belső kutatási modellt, ki tudná-e deríteni, hogyan generálták ezeket a kezdőértékeket, anélkül hogy rámutatott volna a nyomra.
Hogyan találta meg egy szkenner egy 1990-es évekbeli generátor ujjlenyomatát. A módszer figyelmet érdemel, mert ez az a rész, amelyet mások is újra fel tudnak használni.
A generátor visszafelé futtatása az óra leolvasásához. Az állapot helyreállítása elárulja, hogyan állították elő a kezdőértéket.

Egy kérdésnek, amely az egyetlen lehetséges válaszadó 2023-as halála után nyitva maradt, prózai megoldása volt: egy 1990-es évekbeli, rendszerórával inicializált véletlenszám-generátor. A szerzők szerint ez a válasz nem csökkenti, hanem növeli a bizalmukat abban, hogy a görbéket tisztességesen választották ki.

Vezetői összefoglaló

Az ECDSA-t a NIST 2000-ben fogadta el a FIPS 186-2 digitális aláírási szabvány részeként. A specifikációk olyan "seed" (kezdőérték) paramétereket tettek közzé, amelyek hash-értéke volt hivatott definiálni a görbe b együtthatóját. Az NSA magyarázat és indoklás nélkül bocsátotta rendelkezésre a kezdőértékeket.

2026 októberében az Anthropic egyik munkatársa megkért egy belső kutatási modellt, hogy derítse ki, miként generálták a kezdőértékeket, anélkül hogy rámutatott volna a nyomra. Kevesebb mint fél óra alatt a Claude rájött, hogy a kezdőértékek egyike sem hash-kimenet volt. Valamennyi az lrand48-nak, egy elterjedt, órából inicializált álvéletlenszám-generátornak a kimenete volt.

A felfedezés nem kriptográfiai feltörés, nem új támadás és nem is az ECDSA-görbék gyengesége. A szerzők szerint ez még biztosabbá teszi őket abban, hogy a görbéket hátsó kapuk (backdoorok) és szándékos gyengítések nélkül választották ki.

A Claude emellett hat, 1997 májusából származó görbe alappontjait is megmagyarázta: ezek Arjen Lenstra nagy egész számokkal számoló csomagja, a FreeLIP véletlenszám-generátorából származnak. A szerzők legjobb tudomása szerint korábban egyetlen NIST-alappont eredetét sem sikerült megmagyarázni.

Nyitott kérdések maradtak: hogyan választották ki a P-224, P-256, P-384 és P-521 alappontjait, és milyen kritériumok álltak - ha álltak egyáltalán - az átugrott görbejelöltek mögött.

Egy származtatottnak tűnő együttható és egy kezdőérték, amelyről senki sem tudott számot adni #

Az ECDSA-t 2000-ben fogadta el a NIST a FIPS 186-2 digitális aláírási szabvány részeként. Görbéinek specifikációi tartalmaztak egy "seed" (kezdőérték) paramétert, amelynek hash-értékét a görbe b együtthatójának meghatározására használják. Papíron ez megnyugtató felépítés. Ha az együttható egy nyilvános kezdőérték hash-éből származik - szól az érvelés -, akkor senki sem hangolhatta kézzel a görbét.

Ez az érv azonban csak annyira jó, amennyire maga a kezdőérték. A kezdőértékeket az NSA bocsátotta rendelkezésre mindenféle magyarázat vagy indoklás nélkül, és ez a hiány jelenti az egész problémát. A hash egyirányú ajtó: bizonyítja, hogy az együttható a kezdőértékből következett, de semmit sem árul el arról, honnan származott maga a kezdőérték. A kezdőértékek éveken át megmagyarázatlan állandókként ültek a szabványban.

Volt egy történet, amely kitöltötte az űrt. A legismertebb változat szerint Jerry Solinas, az NSA régi munkatársa egy tréfás jelmondat (passphrase) hash-éből generálta a kezdőértékeket. A forrás később közli, hogy ez tévesnek bizonyult. Az efféle történeteknek azért szoktak hitelt adni, mert konkrétak, van bennük némi báj, és mert senki sem tudja megcáfolni őket. Bizonyítékként azonban elbuknak. A gyakorlati következmény az volt, hogy senki sem tudta ellenőrizni az állítást, a szóbeszédekre épülő kifejezéskeresések pedig eredménytelenül zárultak.

A kézenfekvő személy, akit meg lehetett volna kérdezni, Solinas volt. Jerry 2023-ban elhunyt, az akkori kollégák pedig nem reagáltak a megkeresésekre. Így nyitva maradt a kérdés, hogyan származtatták eredetileg ezeket a kezdőértékeket.

Azt állítom, hogy így érdemes tekinteni a helyzetre: egy olyan eredetkérdés, amely néhány ember emlékezetétől függ, törékeny elrendezés egy olyan szabványnál, amely digitális aláírások alapját képezi. Az a legérdekesebb abban, ami ezután történt, hogy egyáltalán nem volt szükség ezekre az emlékekre. A válasz ott ült a közzétett kezdőértékekben, arra várva, hogy valaki letesztelje a megfelelő hipotézist.

Harminc perc, semmi támpont, és egy eredmény, ami nem hash volt #

2026 októberében az Anthropic egyik kíváncsi munkatársa megkérdezett egy belső kutatási modellt, ki tudná-e deríteni, hogyan generálták ezeket a kezdőértékeket, anélkül hogy rámutatott volna a nyomra. A megfogalmazás fontos. A modellnek nem mondták meg, mit keressen, és nem adták a kezébe a választ megerősítésre.

Kevesebb mint fél óra alatt a Claude felfedezte a NIST P-192, P-224, P-256, P-384 és P-521 kezdőértékek eredetét. Az eredmény mellébeszélés nélküli: a kezdőértékek egyike sem valamilyen hash-algoritmus eredménye volt. A C könyvtár lrand48 véletlenszám-generátorának kimenetei voltak.

A jelmondatról szóló történetet tehát soha nem is lehetett volna igazolni, mert nem létezett megtalálható jelmondat. A kezdőértékeket egy közönséges, a rendszerórából inicializált álvéletlenszám-generátor állította elő. Ez csillogástól mentes magyarázat, és éppen ebben rejlik a vonzereje: nincs szüksége titokra, különleges tudásra és megmagyarázatlan állandóra sem.

A mechanizmus egyszerűen leírható. Az algoritmus minden egyes iterációja 20 bájtot vesz ki a generátorból kezdőérték-jelöltként. Az iterációszám az érdekes részlet, mert megmutatja, hogy a folyamat keresés volt, nem pedig egyszeri húzás. A P-256 például 1842 iterációt igényelt a szabványosított kezdőérték előállításához. Bárki futtatta is ezt a programot, hagyta, hogy végigdarálja a jelölteket, amíg az egyik olyan görbét nem adott, amely megfelelt az elvárásoknak.

A szerzők gondosan ügyelnek arra, mit jelent ez és mit nem, és a keretezésüket érdemes megismételni. Ez nem kriptográfiai feltörés, nem új támadás és nem az ECDSA-görbék gyengesége. Nincs szükség semmilyen intézkedésre. Egy lépéssel tovább is mennek, és kijelentik, hogy mindez növeli a bizalmukat abban, hogy a görbéket hátsó kapuk és szándékos gyengeségek nélkül választották ki. Ez óvatosan megfogalmazott következtetés, és annak is kell maradnia. A forrás a szerzők bizalmaként keretezi, ami más, mint a görbék ártatlanságának matematikai bizonyítása. Amit a felfedezés ad, az egy hétköznapi, ellenőrizhető beszámoló egy ellenőrizhetetlen mendemonda helyett.

Hogyan találta meg egy szkenner egy 1990-es évekbeli generátor ujjlenyomatát #

A módszer figyelmet érdemel, mert ez az a rész, amelyet mások is újra fel tudnak használni.

A Claude arra tippelt, hogy a görbéket generáló szoftver egy olyan PRNG-t használt, amelyet az 1990-es évek C könyvtáraival szállítottak. A forrás ezt tippként kezeli, és remek tipp volt. Egy korlátlan keresést szűkített le egyetlen korszak jelöltjeinek rövid listájára.

A Claude ezután írt egy szkennert. Ez bitről bitre végigcsúszott minden egyes közzétett kezdőértéken, és azt tesztelte, hogy a szomszédos darabok egy 1990-es évekbeli generátor egymást követő kimenetei-e. A vizsgálat 34 generátor- és kimenetiszelet-kombinációt fedett le. A találat a felső bitek mintázataként jelentkezett, amely véletlenül 1/5810 valószínűséggel fordulna elő.

Ez a mintázat az lrand48 lineáris kongruenciagenerátor aláírása volt, amely egy 48 bites állapotnak csupán a felső 31 bitjét adja vissza. Itt szivárog a generátor felépítése. Mivel az lrand48 minden híváskor elrejt 17 bitet a 48 bites állapotából, a kimenet olyan szabályosságot mutat, amilyet egy valódi véletlen karakterlánc nem mutatna, egy e szabályosság keresésére épített szkenner pedig képes ezt megtalálni.

Az állapot helyreállításához a Claude vette az első szót, és kipróbálta a 17 rejtett bit mind a 2^17 lehetséges értékét. Ez kis keresés, és azért olcsó, mert a generátor rendkívül egyszerű. Minden egyes állapotjelöltet össze lehetett vetni a kezdőérték következő darabjával, a helyes érték pedig az egész sorozatot pontosan helyre tette.

A prímgörbék kezdőértékei nehezebbek voltak, bár csak egy kicsivel. Ugyanabból az lrand48 generátorból származtak, de minden kimenetből kevesebb bitet tartottak meg. A kevesebb látható bit kevesebb kapaszkodót jelent a találgatáshoz, így a nyers erőre (brute-force) épülő trükk már nem alkalmazható olyan tisztán. A forrás válasza az, hogy egy csonkolt lineáris kongruenciagenerátor állapotának helyreállítása tankönyvi rácsprobléma, amely a Lenstra-Lenstra-Lovasz (LLL) bázisredukciós algoritmussal oldható meg. Egy modell képes volt ezt felismerni, és egy szabványos eszközt alkalmazni rá, bármiféle egzotikum nélkül.

Az öt NIST prímgörbe kezdőértéke, valamint az ANSI X9.62 szabvány további öt kezdőértéke mind ugyanazt a mintázatot követte: lrand48() >> 23. Tíz kezdőérték, amely ugyanazon a kinyerési szabályon osztozik, erős bizonyíték arra, hogy egyetlen folyamat áll mögöttük.

Ezután következik az az ellenőrzés, amely elválasztja a szerencsés illeszkedést a valóditól. Minden helyreállított 48 bites állapot maradéktalanul újragenerálja a kezdőértéke mind a 160 bitjét, ami nem történik meg véletlenül. Egy részleges egyezés lehetne véletlen egybeesés. Minden egyes bit teljes újragenerálását azonban sokkal nehezebb kimagyarázni, és ez az oka annak, hogy az eredmény ilyen egyértelműen kijelenthető.

A generátor visszafelé futtatása az óra leolvasásához #

Az állapot helyreállítása elárulja, hogyan állították elő a kezdőértéket. Azt azonban még nem mondja meg, mikor. Ehhez a Claude a generátor egy tulajdonságát használta ki: visszafelé éppolyan könnyen fut, mint előre. Minden egyes kezdőértéknél a Claude addig léptette vissza az állapotot, amíg el nem érte azt az alakot, amelyet az srand48 inicializálás hozna létre, ahol az alsó 16 bit értéke 0x330E.

Ez az alak önmagában is egy ujjlenyomat. Ha egy helyreállított állapot visszatekerhető olyan alakra, amelynek alsó 16 bitje 0x330E, akkor a generátort a szabványos módon indították el, egy az srand48-nak átadott kezdőértékkel. Ez a kezdőérték pedig jelen esetben egy időpont volt. A kezdőértékeket a Unix-időbélyeggel inicializált gyenge PRNG segítségével generálták.

A Claude akkori belső gondolatmenete rögzítette a felismerés pillanatát: minden felső bit nulla volt, 20 bit, 1e-6 véletlen eséllyel. Ez apró részlet, de megmutatja, hogy a gondolkodás a megjelenő számokon dolgozott, nem pedig egy utólag összerakott történeten.

A dátumok nem voltak mind azonnal tiszták. A négy bináris görbe inicializálása 1984 februárjaként olvasódott ki, ami nem olyan dátum, amire bárki számítana egy az 1990-es évek végén használt generátornál. Az időbélyegek megduplázásával a bináris görbék inicializálásai 1998. április 17-ére képeződnek le, két héttel a P-224 futtatása utánra. A forrás arra a következtetésre jut, hogy a program megfelezhette az óra értékét. Ez óvatosan van megfogalmazva, és így is kell lennie: ez egy javasolt magyarázat arra, miért olvasódnak ki a nyers értékek 1984-ként, és egy olyan duplázás, amely pontosan két héttel egy másik futtatás után ér földet, erősen árulkodó anélkül, hogy közvetlenül igazolná a program belső felépítését.

Az egész beszámolóból ezt a részt találom a legmeggyőzőbbnek, a kriptográfiától független okból. Egy kitalált történet rendezett dátumokat produkált volna. Ez viszont előállított egy kényelmetlen dátumot, majd egy korrekciót, amely a bináris görbéket koherens időrendi sorba állította a P-224 futtatásával. A kusza adatok, amelyek egy egyszerű hipotézis mellett a helyükre kerülnek, pontosan azt mutatják, hogyan fest a valódi eredet.

Az alappontoknak is megvan a maguk receptje #

A kezdőértékek a görbéket definiálják. Az alappontok külön ügyet képeznek, és a forrás külön is kezeli őket.

Az 1997 májusában generált hat görbe (a P-192 és az öt ANSI X9.62 példagörbe: a prime192v2, a prime192v3, valamint a prime239v1-től v3-ig) alappontjai a FreeLIP-ben, Arjen Lenstra nagy egész számokkal számoló csomagjában található véletlenszám-generátorból származnak. Victor Shoup NTL könyvtárának korai verziói ugyanezt a kódot tartalmazták. Ez a második tény az ellenőrizhetőség miatt számít: a generátor nyilvános kódként létezik, amelyet mások is elolvashatnak, nem pedig zárt, privát eszközként.

A recept rövid. Inicializáld a generátort egy kis egész számmal. Dobj el hét kimenetet. Generálj x-koordináta-jelölteket modulo p redukált 26 bites kimenetekből. Ismételd ezt a jelöltgenerálást, amíg az x rá nem esik a görbére.

A Claude megtalálta a generátor kezdőértékeit: 20000 a P-192-höz, 20420, 20507 és 20509 a prime239v1-től v3-ig terjedő görbékhez, valamint 20512 és 20517 a prime192v2 és v3 görbékhez. Ezek olyan kis egész számok, amilyeneket az ember kézzel gépel be egy programba, ami pontosan megfelel a recept első lépésének.

A szerzők itt tesznek egy szerény állítást, amelyet szellemében érdemes idézni: legjobb tudomásuk szerint korábban egyetlen NIST-alappontot sem sikerült megmagyarázni. A fenntartás tőlük származik, és teljesen helyénvaló. Nem azt állítják, hogy átfésültek minden valaha leírt dokumentumot, csupán saját ismereteik határát jelzik.

Aztán a recept egyszer csak nem működik tovább. A P-224, P-256, P-384 és P-521 alappontjai nem illenek ebbe a receptbe, és a szerzők nem tudták megmagyarázni, hogyan választották ki őket. Egy olyan beszámoló, amely elsiklana efölött, rendezettebbnek tűnne, de a szerzők benne hagyták. A magyarázat lefedi az 1997 májusából származó hat görbét, és megmagyarázatlanul hagyja a NIST prímgörbék közül négynek az alappontját.

Jelöltek, amelyeket átugrottak #

Az utolsó megállapítás az, amely a legnagyobb valószínűséggel vált majd ki vitákat, ezért érdemes nagyon pontosan olvasni.

A P-256 esetében a közzétett kezdőérték az 1842-es jelölt. Csakhogy ugyanennek a futtatásnak a 876-os jelöltje is egy megfelelő méretű, prímrendű görbét ad, a közzétett görbével azonos módon választott paraméterekkel. Más szóval, a folyamat túllépett egy olyan görbén, amely első ránézésre elfogadható lett volna.

Ez nem egyedi eset. A P-224 futtatása három ilyen görbén lépett túl, az ANSI X9.62 példagörbék mögötti két futtatás pedig további héten.

A szerzők egyenesen fogalmaznak azzal kapcsolatban, amit nem tudnak. Nem tudják, milyen kritériumokat használhattak a görbék átugrásához, vagy hogy ez nem szándékos melléktermék (artefaktum) volt-e. Ez egy korlát, akként is kimondva, és a "nem szándékos melléktermékre" vonatkozó óvatos megfogalmazás a becsületes álláspont: az adatok megmutatják, hogy jelölteket ugrottak át, de azt nem, hogy miért.

Ezután elmondják az értékítéletüket. Mivel az átugrott jelöltek száma kicsi, nem tartják hihetőnek, hogy gyengített görbéket választottak volna ki. Ez a hihetőségre vonatkozó óvatos érvelés, amely a leszámláláson nyugszik. Ha egy folyamat összesen csak egy maroknyi jelöltet ugrik át, nagyon kevés tér marad arra, hogy abban gyengeséget keressenek.

Egyetlen fenntartás marad, amelyet a forrás lehetőségként, nem pedig megállapításként rögzít. Elvben továbbra is elképzelhető, hogy ezeket a görbéket úgy választották ki, hogy rendelkezzenek valamilyen meghatározott tulajdonsággal, mégpedig a véletlenszám-generátornak átadott időbélyegek közötti kereséssel. Ez spekuláció, és akként is van megjelölve. Nem szabad semmire sem bizonyítékként olvasni, de nem szabad csendben elhagyni sem. A tisztességes beszámoló az asztalon tartja mint ki nem zárt útvonalat, miközben rögzíti, hogy a szerzők valószínűtlennek tartják a gyengített görbék létét.

Mit változtat meg az eredmény, és mit hagy nyitva #

Kezdjük azzal, amin nem változtat. A görbék nincsenek feltörve. A forrás ezt kétszer is kimondja, különböző szavakkal, és semmilyen teendő nincs. Bárki, aki ezt okként olvassa a P-256 lecserélésére, félreolvasta.

Amit megváltoztat, az egy régi kétely státusza. Mindaddig, amíg a kezdőértékek megmagyarázatlanok voltak, az "NSA által magyarázat nélkül rendelkezésre bocsátva" kitétel állandó kérdőjelként lebegett a szabvány felett. Ennek a kérdőjelnek most konkrét válasza van. A kezdőértékek nem egy titkos jelmondat kifürkészhetetlen hash-lenyomatai voltak. Egy órával inicializált program lrand48 kimenetei voltak, amelyek a helyreállított állapotból minden egyes kezdőérték minden egyes bitjét újragenerálják. Egy olyan magyarázat, amelyet a közzétett kezdőértékek birtokában bárki letesztelhet, felülmúl egy olyan pletykát, amelyet senki sem tud.

Van itt egy tanulság a kriptográfiai szabványokra építő alapítók és mérnökök számára. Az eredetre vonatkozó állításokat olcsó megtenni és drága ellenőrizni, az itt leírt ellenőrzés pedig kevesebb mint fél órát vett igénybe, miután feltették a megfelelő kérdést. A szkenner, a 2^17-es keresés és a rácsredukció mind szabványos lépések. Ami éveken át hiányzott, az valaki, aki elvégzi azt a csillogástól mentes munkát, hogy kipróbálja őket a közzétett számokon.

Én ellenállnék a kísértésnek, hogy túldicsérjem magát a módszert. A forrás egyetlen csapat eredményéről számol be egy konkrét kezdőérték-halmazon. Nem állítja, hogy ugyanez a megközelítés minden szabvány minden megmagyarázatlan állandóját fel fogja törni, és én sem fogom ezt állítani a nevükben. Amit demonstrál, az szűkebb, és szerintem hasznosabb: amikor egy paraméter eredete rejtély, egy gondos modell, amelynek van egy hihető tippje a korszak eszközkészletére vonatkozóan, gyorsan le tudja tesztelni ezt a tippet, és be tudja mutatni a munkáját.

A befejezetlen ügyek elég világosak ahhoz, hogy kutatási programot alkossanak. Négy alappont - a P-224, P-256, P-384 és P-521 alappontjai - továbbra is magyarázatra vár. Az átugrott jelölteknek, mint amilyen a P-256-nál a 876-os a közzétett 1842-essel szemben, nincs megnevezett kritériumuk, és egyelőre senki sem tudja, hogy az átugrás szándékos volt-e vagy melléktermék. Hogy ezek a válaszok régi forráskódokban, az élő kollégák emlékezetében, vagy ugyanabban a fajta mintázatvadászatban maradtak-e fenn, amely feltörte a kezdőértékeket, nyitott kérdés. A kezdőértékekhez fél óra kellett; az alappontok egyszer már ellenálltak ennek a megközelítésnek.

Gyakran ismételt kérdések #

Feltöri ez a felfedezés az olyan NIST ECDSA-görbéket, mint a P-256 vagy a P-384?

Nem. Annak felfedezése, hogy a görbék kezdőértékeit jelmondat-hash helyett az lrand48 generálta, nem jelent kriptográfiai feltörést, új támadást vagy matematikai gyengeséget az ECDSA-görbékben, és e megállapítás miatt semmilyen javítási vagy migrációs lépésre nincs szükség.

Hogyan generálták valójában a NIST prímgörbék kezdőértékeit?

Minden 160 bites kezdőértéket a C szabványos könyvtár lrand48 lineáris kongruenciagenerátorának meghívásával állítottak elő (konkrétan az lrand48() >> 23 kifejezéssel az öt NIST prímgörbe és öt ANSI X9.62 görbe esetében), amelyet az srand48 függvényen keresztül egy Unix-időbélyeggel inicializáltak. A 48 bites belső állapot Lenstra-Lenstra-Lovasz (LLL) rácsredukcióval történő helyreállítása maradéktalanul újragenerálja az egyes közzétett kezdőértékek mind a 160 bitjét.

Mi maradt megmagyarázatlan a NIST elliptikus görbék paramétereivel kapcsolatban?

Míg a P-192 és öt ANSI X9.62 görbe alappontjait sikerült visszavezetni Arjen Lenstra FreeLIP csomagjának kis egész számokkal inicializált véletlenszám-generátorára, a P-224, P-256, P-384 és P-521 alappontjai nem illenek ebbe a receptbe, és a korábbi prímrendű görbejelöltek (például a P-256 esetében az 1842-es jelölt előtti 876-os jelölt) átugrásának kritériumai továbbra sem ismertek.

Hivatkozások #

Anthropic Frontier Red Team, (2026). Claude reveals ECDSA curve origins ⧉. Anthropic.
National Institute of Standards and Technology, (2000). FIPS PUB 186-2: Digital Signature Standard (DSS) ⧉. NIST.
Victor Shoup, (2024). NTL: A Library for doing Number Theory ⧉. libntl.org.

Utolsó felülvizsgálat 2026-11-01.

A cikk újraközlése

A NIST-görbék mögötti rejtélyes kezdőértékek sosem voltak hash-ek, és a Claude fél óra alatt rájött erre — Sebastien Rousseau

A NIST P-192, P-224, P-256, P-384 és P-521 görbékkel közzétett kezdőértékek (seedek) sosem voltak hash-kimenetek. A C könyvtár Unix-időbélyeggel inicializált lrand48 generátorából származtak...

Ez a cikk a következő licenc alatt áll: Creative Commons Attribution 4.0 International. Az újraközléshez a kanonikus URL forrásmegjelölése szükséges.

A NIST-görbék mögötti rejtélyes kezdőértékek sosem voltak hash-ek, és a Claude fél óra alatt rájött erre — Sebastien Rousseau

A NIST P-192, P-224, P-256, P-384 és P-521 görbékkel közzétett kezdőértékek (seedek) sosem voltak hash-kimenetek. A C könyvtár Unix-időbélyeggel inicializált lrand48 generátorából származtak...

Originally published at https://sebastienrousseau.com/hu/2026-10-26-nist-gorbek-mogotti-rejtelyes-kezdoertekek-sosem/ by Sebastien Rousseau.
Licensed under CC-BY-4.0.

SEBASTIEN ROUSSEAU FOUNDER · ENGINEER